Ez a történet 2002. farsangján játszódik.

           Egy fiatal társaság kibérelt egy kisbuszt, majd elindultak Spanyolország felé. Elutaztak a Gibraltári-szoroshoz. A tervük az volt, hogy hajóra szállnak a kisbusszal együtt, és elmennek Amerikába. Eddig ez így is történt. Odaértek a kikötőhöz, majd felhajtottak a hajóra. Mivel farsang volt, mindenki beöltözött, valaki varázsló volt, valaki hot dog árus, valaki pedig akasztófa. Az egyik fiatal srác orángutánnak öltözött be. Ha bármit mondott, a sisakja torzította a hangját, így olyan volt, mintha tényleg orángután lenne.

A turistahajó mellett Noé bárkájának tűnő állatszállító hajó volt, ami Brazíliába szállított állatokat. Ekkor az orángutánnak öltözött fiú eltűnt a turistahajón. A fiatal társaság összes tagja a büfében volt és bulizott. Fel se tűnt, hogy barátjuk nincs velük. Az orángutánnak öltözött ember elkezdett aggódni, hogy hová lettek a többiek. A sisakot nem tudta levenni a fejéről, mert rá volt ragasztva a tarkójánál, azt pedig ebben a maskarában nem érte el.

A másik hajóról hiányzott pont egy orángután, ő is elveszett. Már éjfél bőven elmúlt, így alig lehetett valamit látni. Az igazi állat és a fiú lesétáltak a saját hajójukról, és egymás mellet elhaladva átmentek a másik hajóra úgy, hogy észre sem vették egymást. A járművek indulni készültek. Két állatgondozó a Brazíliába tartó hajón elkezdte keresni a kiszökött állatot. A fiatal gyerek pont velük egy folyosóra került, majd az állatgondozók összenéztek.

Ő az! Szólt az egyik.

Lődd le gyorsan!

Egyikük elővett egy kábító fegyvert, majd rátartotta a fiúra. A jelmezes gyerek hiába mondott bármit is, a hangja torz volt. Lelőtték, majd egyből elaludt. Nem csodálom, hiszen négy elefánt elaltatására való altatószert lőttek bele. Szép lassan bevonszolták az orángután ketrecébe, majd másnap, mikor felkelt, Brazília egyik erdejében találta magát. Az igazi állat pedig állatian jól érezte magát a 30 órás úton az utasokkal, és persze ment világot látni.