Ez a történet 2002. farsangján játszódik.

           Egy fiatal társaság kibérelt egy kisbuszt, majd elindultak Spanyolország felé. Elutaztak a Gibraltári-szoroshoz. A tervük az volt, hogy hajóra szállnak a kisbusszal együtt, és elmennek Amerikába. Eddig ez így is történt. Odaértek a kikötőhöz, majd felhajtottak a hajóra. Mivel farsang volt, mindenki beöltözött, valaki varázsló volt, valaki hot dog árus, valaki pedig akasztófa. Az egyik fiatal srác orángutánnak öltözött be. Ha bármit mondott, a sisakja torzította a hangját, így olyan volt, mintha tényleg orángután lenne.

A turistahajó mellett Noé bárkájának tűnő állatszállító hajó volt, ami Brazíliába szállított állatokat. Ekkor az orángutánnak öltözött fiú eltűnt a turistahajón. A fiatal társaság összes tagja a büfében volt és bulizott. Fel se tűnt, hogy barátjuk nincs velük. Az orángutánnak öltözött ember elkezdett aggódni, hogy hová lettek a többiek. A sisakot nem tudta levenni a fejéről, mert rá volt ragasztva a tarkójánál, azt pedig ebben a maskarában nem érte el.

A másik hajóról hiányzott pont egy orángután, ő is elveszett. Már éjfél bőven elmúlt, így alig lehetett valamit látni. Az igazi állat és a fiú lesétáltak a saját hajójukról, és egymás mellet elhaladva átmentek a másik hajóra úgy, hogy észre sem vették egymást. A járművek indulni készültek. Két állatgondozó a Brazíliába tartó hajón elkezdte keresni a kiszökött állatot. A fiatal gyerek pont velük egy folyosóra került, majd az állatgondozók összenéztek.

Ő az! Szólt az egyik.

Lődd le gyorsan!

Egyikük elővett egy kábító fegyvert, majd rátartotta a fiúra. A jelmezes gyerek hiába mondott bármit is, a hangja torz volt. Lelőtték, majd egyből elaludt. Nem csodálom, hiszen négy elefánt elaltatására való altatószert lőttek bele. Szép lassan bevonszolták az orángután ketrecébe, majd másnap, mikor felkelt, Brazília egyik erdejében találta magát. Az igazi állat pedig állatian jól érezte magát a 30 órás úton az utasokkal, és persze ment világot látni.

A budapesti közlekedés egyre csak romlik. Ha az ember nem figyel oda és véletlenül rossz útra tér rá, körülbelül 15 perc alatt tud visszajutni oda, ahol letért a helyes útról. Ezért egy-két autós áttér a városi robogóra.

Azok az autósok, akik robogóra váltanak, nem azért váltanak, mert szeretnének motorozni, hanem mert így gyorsabban lehet haladni. Mennyivel is gyorsabban? Tegyük fel, hogy autóval egy óra alatt érek a munkahelyemre, majd egy óra alatt érek haza a csúcsforgalomban. De az egy óra néha lehet másfél, mert ugye nagyon jól tudjuk, milyen zsúfoltság is szokott lenni Budapesten. Robogóval mindez 20 perc oda és 20 perc vissza, hiszen robogóval gyakorlatilag dugó szinte nem is létezik. Ha megpróbáljuk egy családos embernek az életére lefordítani, akkor ez jelentheti azt is, hogy mopeddel munkába menet is megspórol egy fél órát, meg hazafelé is megspórol egy fél órát, naponta egy órát, tehát havi szinten több mint 20 órával több időt tud a gyerekeivel eltölteni. Ez sem egy elhanyagolható szempont.

Tegyük fel, áttérek egy 50 ccm-es robogóra, azzal mennyi időt tudok spórolni? Tegyük fel, egy benzines autóm van, ami 8 litert fogyaszt városban és még nem mondtam nagy számot. Ezzel szemben egy átlagos robogó, ami 50 ccm-es, 2,5 litert fogyaszt. Mondjuk évente 5000 km a munkába járás egy évben. Egy robogó fogyasztása kijön körülbelül 40.000 Ft-ból, míg egy autóé 120.000 Ft fölött is lehet, tehát már itt egy óriási különbség van. Akkor pedig éves szinten 80.000 forintot spórolok.

Akkor most nézzük a parkolást. Ugye nagyon jól tudjuk, autóval nem olyan a parkolás, hogy találok egy helyet, oda leteszem az autót és megyek dolgozni, hanem időnként akár 10 percig vadásznunk kell a helyeket, míg egy kis robogóval sokkal-sokkal egyszerűbb parkolni. 

Azt hiszem, érdemes lenne szétnézni a robogók piacán.